 |
| "Jelmez" - a farmer fölött... |
Nemrégiben ismét ferences szerzetesnővért láttam a metrón. Rendi ruhában. Élményszámba menő dolog ez, hiszen az angyalarcú nővérke csendes megjelenése is elegendő volt arra, hogy az addig nagy hangon ocsmányul beszélgető fiatalokat szempillantás alatt megváltoztassa, s néhányan kedvesen, mintegy tüntetésszerűen „Dicsértessék”-kel köszöntötték az ismeretlen, de mégis szívükhöz közelálló fiatal szerzetesnőt. Jó érzés látni mai világunkban olyan embert, aki hivatását nem csak a templomon és a kolostoron belül, hanem azon kívül is láthatóvá, s talán egyesek számára követendővé is teheti. Nem hivalkodón, hiszen a nővér csupán egy utas volt a sok között, mégis maga a hitoktatás, az Istenre figyelés, a hit gyakorlása emberi hirdetőoszlopává lett, ott a metrón… jelenléte maga volt a prédikáció, hiszen hirtelen mindenki tudott viselkedni, s kit tudja kinek, milyen érzése támadt látva az egyszerű, alázatos lényt, akinek pedig oldalán még fegyver is volt. A katolikus ember már elfelejtett és sajnos egyházi körökben is félretett fegyvere: a Rózsafüzér.
Azt már sajnos megszoktuk, hogy a férfi szerzetesek és világi papok és néhány püspök is immár, mint a színészek, csupán “jelmezként” hordják hivatásuk (egyen)ruháját. Kilépve a templomból, a kolostorból beolvadnak a világba, a civil viselettel teljesen és sajnos szándékosan, saját döntésük alapján, eltakarva papi, szerzetesi létüket, hivatásuk jelét. Mondhatnánk, azért, mert a kommunista hatalom nem engedte számukra a papi öltözék viselését. Ám, nem mondhatjuk, hiszen harminc esztendő alatt ez a tiltás szertefoszlott. Ma már hordhatnák, hiszen sem a katona, sem a tűzoltó, sem a muszlim, vagy a kipát, bóher-kalapot és kaftánt viselő zsidó nem titkolja szakmáját, hivatását, hitét azzal, hogy az utcára csak civilben lép ki. Ez egyedül katolikus papjaink körében terjedt el – ártó és romboló módon.
Ám, van egy igazi és új fájdalmam is e tekintetben: a ferences rend fegyverletétele. Egy gyönyörű s talán rendi viseletük – habitusuk – legszebb darabjának letétele. Annak a fegyvernek az elhagyása, amely fegyver eltűnése a kordáról, a katolikus hit hagyományai szerint a Szűz Anya kérésének mond ellent. Hiszen már Remete Szent Pál szerzetestársai is használtak apró kövecskéket, amelyekkel imáikat számon tartották, magának Remete Szent Pálnak pedig olyan zsinórja volt, amelyen csomók jelezték az imádságot. Ezt a mai Rózsafüzér, Kr. u. 300-as évekből való ősének, elődjének tartjuk. Itt 1700 éves múltról beszélünk! A folytatás sem mai. A „pálos” hagyományt újította fel 1213. szeptember 12-ei, Toulous közelében fekvő Muret-nál aratott győzelem előtt Szent Domonkos, amelyet saját állítása szerint a rózsafüzér segítségével vívtak meg, s ami által megteremthette azt az európai rendet, amely a keresztény világ fundamentumát jelentette napjainkig. A krónikás ezt írja az eseményről: - „Domonkos alázatosságát, mely nem tétovázik a rózsafüzér imát (egy nagyon alázatos imát, egy népimádságot) feleleveníteni; és megemlíti jártasságát a koronák tökéletesítésében, vagyis a versszakok ismétlésében.” A versszakok az „Üdvözlégyet” jelentik e leírásban. Hiszen akkoriban ezt az imádságunkat még zsoltárnak nevezték.
Az imádság érdekessége, hogy egyedül a magyar fordításban szerepel az „Asszonyunk” szó, jelölve Magyarország Máriának történt Szent István általi felajánlását… Az első magyar Rózsafüzér-társulatot 1496-ban, Kolozsvárott alapították, ferences kezdeményezéssel.
Szent Ferenc maga is viselt a derekán lévő kötélre fűzött „korabeli”, zsinóron csomózott Rózsafüzért. Ezért, a mostani rendi viselet „egyszerűsítésének” indokaként nem elfogadható, hogy „akkor még nem volt Rózsafüzér”, vagy, hogy„Szent Ferenc eredeti viseletének nem volt része” ez a fegyver. Persze ha elfogadnánk eme érveket, azonnal feltehetnénk a kérdést, hogy farmernadrág vagy autó volt-e “Isten szegénykéjének” idején….
Miért is nevezem és nevezik a pápák és az egyház fegyvernek a Rózsafüzért? Mert maga a Szűz Anya jelent meg 1208-ban Szent Domonkosnak, és a Szentszék által is elismert jelenésben Ő ajánlotta föl ezt a “legyőzhetetlen fegyvert” az egyház és az világ ellen támadó Sátánnal szemben.
„A Szent Domonkos által prédikált rózsafüzér az idő multával és az emberek hanyagsága miatt hanyatlásnak indult és csaknem teljesen eltűnt” írja Forli püspöke, Alexander pápai legátus 1476. március 10-én, a Köln-i rózsafüzér-közösség jóváhagyását igazoló levelében. XIII. Leó pápa a Rózsafüzért illetően két tanácsot adott: 1./ – a rózsafüzért lehetőleg többekkel együtt imádkozzuk; 2./ – a rózsafüzért kitartással imádkozzuk.
Ma pedig? Annak a szeretett és nagyra becsült szerzetesrendnek a viseletéről tűnt el, amely rend a történelem során, immár 800 esztendeje minden bajban a Máriás zászló alatt, a magyar néppel, küzdött a hitért, az egyházért, az országért, nemzetért. Történik pedig ez akkor, amikor Európa, és a világ kereszténysége soha nem látott veszélyben van, amikor kézzelfogható a sátáni erő pusztítása, a keresztényüldözés.
Aggodalomra ad tehát okot ez a tény
Hiszen amikor a Sátán elleni fegyvert teszi le a világ legnépesebb és a nép között az egyik legelismertebb és szeretettebb szerzetesi közösség, felmerül a gyanú… nem maga az ördögi hatalom áll-e a Mária, a Rózsafüzér, és az „Üdvözlégy” tárgyi figyelemfelhívásának tiltása, elhagyása mögött? Hiszen magyarázatot lehet találni bármire. Annak a tiltására, elhagyására azonban, amit a ferencesek 700 évig viseltek korádjukon az egész világon, s amely imafüzér a Szentszék által is bizonyítottan számos csoda és győzelem erőt adó fegyvere volt – nincs magyarázat… nem lehet magyarázat!
Szép és méltó lenne, ha a világon, de legalább Magyarországon és Erdélyben minden ferences alázattal visszakötné derekára a Rózsafüzért, s bátran, büszkén viselné szerzetesi ruháját. Utcán, kolostorban, templomban, társaságban és a szent magányban egyaránt. Mert mint a metrón a ferences nővér… magával a viselettel, a ruhával, az oldalán hordott Rózsafüzérrel is Istent szolgálja és a népnek ad erőt, bizalmat és hitet a szerzetes és a reverendát hordó Isten által meghívott. E példamutatással talán el lehetne érni, hogy a katolikus ember is megemelné kalapját a templom előtt, vagy keresztet vetne.. ahogyan eleink tették.
Mert, amit Szent Domonkos, a Szűz Mária személyes kérésére odaparancsolt a habitusra, azt sem a pápa, sem a minisztergenerális, sem a definitórium, sem a provinciáis vagy a gvárdián nem vétetheti le sehol a világon a barátcsuháról…
Stoffán György